Svájci nyaralásom

Az idei évemre abszolút jellemző az a mondat, ami úgy kezdődik: "Ember tervez..." Teljesen mindegy, mi történt, hogyan történt, miért történt, a lényeg, hogy minden, ami történik, nem lehet véletlen... Idén úgy alakult, hogy korábbi terveimmel ellentétben Edina barátnőmnél és vőlegényénél töltöttem szabadságom egy részét. Ha újra lehetne tervezni az idei évemet, ezt a négy napot pontosan úgy tervezném bele, ahogy az megtörtént, mindenféle változtatás nélkül, hisz ez a hosszú hétvége úgy volt tökéletes, ahogy azt hagytuk megtörténni. Meseországban jártam, mesebeli helyeken, igazi mesehősökkel. Isteni nyaram volt, tökéletes utazásom, imádtam minden másodpercét!

 Sempach Seeland

2016. augusztus 25. csütörtök 

Reggel hat órakor keltem, benyomtam egy tejeskávét és rohantam a reptérre, ahol izgatottam vártam a Budapest - Zürich  LX járat beszállását, majd a gép magasba emelkedését. Szakmai körökben köztudott, hogy a Swiss  légitársaság rendelkezik a legújabb Bombardier C Series-100 gépekkel és pont a héten olvastam a Repülőtér csoportban arról, hogy a BUD-ZRH járatot a légitársaság ezzel az új géppel üzemelteti. Woow, király, gondoltam magamban, ez sem lehet véletlen, hogy pont most jutott eszembe Zürichbe repülni. Gyönyörű volt a gép, teljesen új, látni, érezni lehetett, még minden feltűnően tiszta és új rajta, az ülések, a padlózat, a bőröndrekeszek, az ablakok egyáltalán nem koszosak, tökéletes a kilátás, az ülések egyáltalán nem kopottak sehol, gyönyörű új design. Amúgy is szeretek repülni, de ez a mai repülés különösen nagy élmény volt.

Miután megettem a repülőn kapott szendvicset, elővettem egy könyvet és olvasni kezdtem. Teljesen belemerültem az olvasásba, mikor valami olyan érzés fogott el, hogy ki kell nézzek az ablakon egy pillanatra... ...és akkor csodát láttam. Ausztria felett repültünk, alattunk hatalmas hegyek és tavak terültek el, az ég teljesen tiszta volt, felhőnek se híre se hamva, az ablaküveg is teljesen új és tiszta, így egyből becsuktam könyvemet és vad fotózásba kezdtem. Szerintem 20-30 képet biztosan készítettem, annyira lenyűgöző volt a látvány és minden körülmény nekem kedvezett, hogy valami fantasztikus csodát láthassak Ausztria felett... 

 Viszlát Budapest

 Felhők felett 

 Csodálatos Ausztria a magasból <3

 Hello Zürich <3

A repülőút egy óra tíz percet vett igénybe, mint régen. Landolás után a repülőtéren, ahogy beléptem a terminálra, az alábbi szlogen fogadott: "Switzerland is not a small country, Switzerland is the heart of Europe.." Megláttam, elolvastam,. mosolyra húzódott ajkam és az a gondolatom támadt: ez milyen nagyon igaz! :)

Tizenöt éve jártam itt utoljára, emlékszem, akkor még Malév géppel. Nagyon fiatal voltam, húszas éveim elején jártam, akkor még az igazi, felnőtt életben, a szakmában és a repülésben is igen zöldfülű voltam.  Tizenöt éve az a megtiszteltetés ért, hogy a pilótafülkében szállhattam le. Gyermekkorom óta csodáltam a repülőket, anno pilóta és stewardess is szerettem volna lenni, de valahogy máshogy alakult az életem. ...de hogy valóra váljon egy álmom, megkérdeztem anno a styuit, beleshetek-e a pilótafülkébe. Megkérdezi a pilótákat, hangzott a válasz, és néhány perc elteltével már a gép elejébe invitált mosolyogva. Izgatottan, gyermekkori örömömben fuldokolva léptem be a pilótafülkébe és üdvözölt a két nagyon szimpatikus pilóta. Végigmutogattak mindent, kérdezhettem, végighallgattam a toronnyal történt párbeszédet, egyszóval teljesült egy gyermekkori álmom. 2001 szeptember 10-én a pilótafülkében szálltam le Zürich repülőterére. Ez volt életem első landolása Zürichben és igen-igen, mindenki jól olvasta a dátumot; protekció nélkül az utolsó lehetőség egy ilyen jellegű álom megvalósítására... Hazaúton már nem hogy a pilótafülkébe nem engedtek volna be, de úgy átnéztek, átmotoztak mindenkit, mint azelőtt soha, emlékszem, azt hittem, lekésem a gépet...    

Most újra Zürichben voltam, ebben a csodaszép metropoliszban, ahol mosolyogva léptem ki az utcára. Zürich a Swiss légitársaság bázisrepülőtere, Zürich kanton székhelye, sokan tévesen Svájc fővárosának gondolják.. ...pedig nem az. Svájc kicsiny fővárosa Bern, egy apró pötty a pici országban, ahová most nem volt szerencsém, de 2001-ben oda is eljutottam. Zürich tehát nem főváros, hanem vitathatatlanul pénzügyi és banki központ, egy kis ékszerdoboz Európa szívében, az üzleti élet egy fontos kulcsa, az ország legnagyobb repülőterével és pályaudvarával. Hivatalos nyelv ebben a kantonban a német nyelvhez nagyon hasonlító svájci német, a schweizerdeutsch, avagy schwitzer dütsch. Érdekes egy nyelv; német, de franciául. Ha valaki "szépen" szeretné beszélni, meg kell tanulnia franciául hörögni. :)
 
A zürichi repülőtér Svájc legnagyobb és legforgalmasabb repülőtere a várostól 8 km-re található, vonattal csupán két megálló, kb 10-15 perc. A várost a Limmat folyó szeli ketté, ami délen a Zürichi-tóba torkollik (Lake Zürich).   

A főpályaudvaron kerestem gyorsan egy csomagmegőrzőt, elzártam bőröndömet, hogy minél könnyedebben csatangolhassak a városban. Az épület mellett a Landesmuseum található, megcsodáltam kívülről, készítettem róla néhány fényképet. A Rudolf Brun Brücke nevezetű hídon mentem át a város túlpartjára, felsétáltam a Predigerkirche magasságáig. Itt igazából két templom található, egyik szebb, mint a másik. Időközben készítettem fényképet a kék villamosokról is, melyek könnyedén átszelik a várost a ragyogó napsütésben. 

 Landesmuseum Zürich

 Zürich villamos

 Hauptbahnhof Zürich

 Csodálatos Zürich

 Predigerkirche

 ZRH Downtown

Megcsodáltam a Predigerkirche épületét, melyet 1269-ben építettek, 1611-14-ben kapta meg mai végleges formáját és 1968 óta áll műemlékvédelem alatt.  Bepillantottam a templom épületébe, de megmondom őszintén, semmi extrát nem láttam; kívülről sokkal szebb volt. Nem lehetett fotózni bent, ki volt írva hatalmas betűkkel, de igazából semmit nem veszítettem. 

Végigsétáltam egy helyes kis belvárosi utcán és azon nyomban a Grossmünster hatalmas és csodálatos épülete előtt találtam magam. A Grossmünster templomot 1230 körül építették és 1781-86-ban véglegesítették mai formájára tornyait. 1937 óta áll műemlékvédelem alatt. Mellette a Fraumünster Kreuzgang található, melynek udvarába benéztem, ami úgy megtetszett, hogy bementem néhány pillanatra, és ott is készítettem pár fényképet. Vele szemben a folyó túloldalán a Fraumünsterkirche ékeskedik, az a zöld tornyú csodálatos létesítmény, mely egyik zürichi városfotó látképéről sem hiányozhat. Tőle balra pedig a St. Peter Kirche, mely remek hátteret biztosít a zöld tornyoknak. Túloldalon a Rathaus épülete, melyet visszafelé tekintettem meg, illetve itt a Rathaus téren ittam egy finom capuccinót visszafelé. 

 Grossmünster

 Fraumünster Kreuzgang

 Fraumünsterkirche (tőle balra a St. Peter Kirche)

Kettőt pislogtam és kijutottam a Bürkliplatz-ra, innen már két irányba lehetett menni; itt kezdődik a Zürich-See (Lake Zürich). A kikötőben ettem egy Bratwurstot, majd tovább indultam az Arboretum irányába. Ez tulajdonképpen egy szabadstrand a városban, itt rengeteg ember napozott, fürdött, úszott, élvezte a meleget. A víz teljesen tiszta volt, független attól, hogy néhány méterre hajók jöttek-mentek, a Napocska pedig ragyogóan sütött az égen.

Fraumünsterkirche

 A kikötőnél

 Parti óra :)

 Zürich-See

 Arboretum

 Zürich-See

Az Arboretum végén kinéztem a városra, igazából ott már semmi extrát nem láttam, ott folytatódott a városi élet; autók, utak, villamosok, rohanó emberek. Úgy döntöttem, visszafordulok, és a Zürich-See másik oldalára is átnézek. A Quai-Brücke nevezetű hídon mentem át a túloldalra és megnéztem a városi Operát, majd az azt követő kis teret, ami egy villamoscsomópont. Rengeteg villamos van Zürichben, gondoltam magamban, de akkor ott, abban a pillanatban még nem ismertem Basel tömegközlekedését. ;)  

 Opera

Zürich

 Grossmünster templom más szögből ;)

 Zürich

St Peter Kirche

Visszasétáltam a Rathaus  irányába, ittam egy kávét és vettem egy ásványvizet. Több vizet nem vettem a városban, mert láttam, mindenki a szökőkútból tölti fel vizes palackját, így én is ezt folytattam; számos szökőkút van a város különböző pontjain, mely jól is mutat, és praktikus azoknak, akik egész nap a várost járják. Visszasétáltam a már jól ismert úton, most próbáltam a másik oldalon menni, mint ahol jöttem, minél többet lássak, minél többet tapasztaljak a város hangulatából. Mikor elértem egy újabb hidat, mindig visszatekintettem, még egy pillantás a városra, a gyönyörű templomokra, erre a csodára, ami itt található Európa szívében. A Mühlestegen sétálva tapasztaltam, a híd tele van lakatokkal, de elképesztő mennyiségben. Le is fényképeztem minden oldalról, minden szögből. Tettem még egy nagy kört, és egy hatalmas parkon keresztül tértem vissza a pályaudvarra, ahol kiszabadítottam bőröndömet és vettem egy vonatjegyet Baselbe. Aki vonatjegyet venne Svájcban, annak azt tudom javasolni, vegye meg neten, mert online sokkal olcsóbb, mint az automatából vagy a bácsitól megvenni... Online 14-20 CHF összegért láttam, helyszínen 33 CHF volt, ami amúgy egy korrekt ár, de ha meg lehet venni olcsóbban is, egész pontosan féláron, akkor miért fizessünk érte többet. Így aki tudja pontosan mikor utazik, foglalja le és fizesse ki előre az interneten.  

Mühlesteg

Este hét órakor érkeztem meg Baselbe. Gyorsvonatot foglaltam, nem állt meg sehol, 57 perc alatt teljesítette a távot. Időnként az volt az érzésem, nem is ment ez a vonat, hanem repült. A baseli pályaudvaron volt nagy öröm! Találkoztam rég nem látott Edinámmal és megismertem élete párját, vőlegényét, a nagyon helyes és hihetetlenül nagyon kedves Tibit, aki első látásra abszolút elnyerte szimpátiámat (...merem remélni, hogy én is az övét...:)), és teljesen olyan érzésem volt, mintha már időtlen idők óta Edina barátnőm párja lenne és már régóta ismerném. Valószínűleg ezért is viselkedtem vele úgy, mintha már ezer éve ismerném... :) 

Érkezésem után megittunk egy üdítőt a pályaudvar melletti kis étteremben, elkezdtünk beszélgetni, ilyen-olyan témákba belekapni, sokat nevettünk már az első percekben. Hihetetlenül nagyon örültem és olyan furcsa volt egy számomra idegen helyen ismerős arcokkal csevegni... Miután megittuk az üdítőnket, megkerestük Edina autóját és elindultunk haza. Basel külvárosában laknak, ami talán már Pratteln, az autópályához közel. El akartunk menni vacsizni, de kiültünk az erkélyre, Tibi hozott nekünk egy üveg vörösbort, és annyira jól éreztünk magunkat, hogy végül nem mentünk sehová, hanem beszélgettünk. Megismertem a virtuális valóságot, ami számomra hihetetlen élmény volt, Tibi mesélt nekem sokat, ez az ő műfaja, ezzel foglalkozik. Akit esetleg érdekel Svájc testközelből úgy, hogy nem szeretne repülőre ülni, szóljon, Edina és Tibi idevarázsolják neki az otthonába. 

Annyira elbeszélgettük és elboroztuk az időt, hogy nem mentünk már este sehova. Tibi sütött nekünk isteni finom pizzát, mi pedig jóllakottan feküdtünk le és ringattuk át magunkat álmainkkal a következő napra...      

2016. augusztus 26. péntek

Mivel Edina barátnőm fontos pozícióban dolgozik a svájci DHL cégnél, sajnos nem tudott péntekre szabadságot kivenni, mert valami manager meeting volt aznap. Megnyugtattam, semmi probléma, én nem ijedek meg attól, ha egyedül kell felfedeznem egy számomra ismeretlen várost, sőt, én így is élvezem a városnézéseket, a túrákat. Elmentek mindketten dolgozni reggel, hagytak nekem egy kulcsot, én pedig azonnal kihasználtam a reggelt; futócuccot húztam és kimentem futni egy rövidet. Edináék az erdő szélén laknak, így nem kellett messzire mennem; futottam az erdő szélén, illetve felfutottam egy darabon egy hegyre, majd vissza. Futás után hazaszaladtam, lezuhanyoztam, majd elindultam a városba. A ház előtt áll meg a 14-es villamos, ami bevisz egészen a városközpontba. Tibi említette, minden villamos vezetőfülkéjénél vannak várostérképek, melyik villamos milyen útvonalat jár be, így elől szálltam fel és begyűjtöttem a menetrendeket.   

 Erdő szélén, falu végén, jó volt futni Baselben is :)

Basel városnézésem először villamossal, majd gyalogosan vette kezdetét. Vásároltam egy napijegyet az automatából (minden megállóban van jegyautomata), ami 9 CHF volt, 24 órán keresztül használható Baselben és az agglomerációs körzetében bármilyen tömegközlekedési eszközre. Elmentem villamossal a végállomásig, ami a Dreirosenbrücke, melynek olyan jó neve van, azt hittem, valami szép környékre visz. Nem egészen, de azért körülnéztem. Egyébként érdekesség, hogy a végállomáson nem leszálltak az emberek, hanem bemondta a vezető, hogy a 14-es vonalnak itt a vége, innentől 1-es villamosként üzemel, és továbbment a "végállomásról", másik villamosként. Visszasétáltam a Messeplatzig, ott a pályaudvarnak nagyon érdekes épülete van, nagyon tetszett. Az itt készült két fénykép sajnos nem lett jó, mert rossz helyen volt éppen a Nap, de annyira nem gond, nem vesztettünk vele semmit. Itt inkább üzletek vannak, remek vásárlási lehetőségek. 

Basel három ország határán fekszik; Svájc itt határos Németországgal és Franciaországgal. Fontos gazdasági város, a gyógyszeripar szempontjából jelentős; itt található például a Novartis vagy a Roche székhelye. Repülőtere közös a franciákkal, Basel-Mulhouse, ami gyakorlatilag már francia terület, de vámmentes. Rengeteg külföldi él a városban, amióta nincs határzár, szabadon vállalhat munkát az ember. Teljesen más, mint ami anno volt...    

A Messeplatzról átsétáltam a hídon a Schifflände irányába, itt készítettem a legszebb képeket a városról, itt folyik a városon keresztül a Rajna, majd továbbhaladtam a Marktplatz irányába. Megjegyeztem, hogy jöttünk a villamossal, és abba az irányba próbáltam mindig folytatni utamat. A Marktplatz mellett közvetlenül a Barfüsserplatz található, nekem ez a tér az itt található épületekkel (többek között a Történelmi Múzeum és különösképpen egy nagyon hangulatos, bajor jellegű kis Gasthof) nagyon tetszett.  

 Basel, Rajna 

Basel belváros 

 Rajna

 Baselben sincs lakatból hiány

 Marktplatz

 Barfüsserplatz

 Museum für Geschichte

 Barfüsserplatz

Tovább sétálva elértem egy gyönyörű templom épületét, ő az Elisabethenkirche, gyönyörű és hatalmas létesítmény, alig fért bele a fotómba. Körbesétáltam és bementem néhány percre, leültem. Szerintem ez a város legszebb és legvonzóbb épülete.   

 Elisabethenkirche

Városnézés után elkolbászoltam még ide-oda, iszonyat meleg volt. Szerintem ezen a nyáron ez volt az egyik legmelegebb hétvége, így némiképp vonzott a légkondis üzlet és természetesen a hihetetlen szuper leárazások, így a mai városnézésem vásárlásba torkollott. Végeredményképpen nagyon szuper áron sikerült néhány nagyon szuper ruhát beszereznem, melytől még jobb lett az amúgy is kifogástalan kedvem.

Hazafelé felpattantam a már jól ismert 14-es villamosra és egy megállóval korábban leszálltam (Lachmatt), mert megpillantottam egy hatalmas, fákban rendkívül gazdag végeláthatatlan erdőrészt, melyhez feltétlenül közelebb kellett sétálnom és gépemen megörökítenem. Túrázó lévén nagyon vonz a zöld környezet, és az erdő természetesen egyből felkeltette érdeklődésemet. 

 Lachmatt

Délután öt óra magasságában értem haza, Edina hat óra körül érkezett, addig lezuhanyoztam, átnéztem az aznapi fényképeket. Tibi nagyon aranyos volt, azt mondta, elmegy, a testvérénél alszik, hogy tudjunk Edinával pletyózni, önfeledten beszélgetni és vett nekünk egy üveg Baileyst, amit mi aznap este benyakaltunk, ahogy kell. Mondtuk Tibinek, bennünket nem zavar, maradjon nyugodtan, de hajthatatlan volt, így átadtuk magunkat egy önfeledt, igazi csajos beszélgetésnek, pontosan úgy, mint régen... Nagyon hiányzott már egy ilyen jó hangulatú barátnős est... :)  

2016. augusztus 27. szombat 

Reggel nyolc óra magasságában keltünk, megittunk egy kávét, hívtuk Tibit, hogy megterveztük a napot; szombaton Edina ötletéből gazdálkodtunk, és meg kell hagyni, ennél jobb, szebb, csodálatosabb ötlete nem is lehetett volna. Rég volt már ilyen fantasztikus napom, mint ezen a szombaton. A Pilatus-kilátóra esett a választás, ami Luzern és Alpnachstad közelében (között) található. Reggel megnéztük a neten, csodálatos fényképeket láttunk és tudtuk, remek ötlet lesz! Mi ab/bis Alpnachstad mentünk, a kisvonattal, csodálatos élmény volt. Itt igazából, mint később megtudtam, lehet úgy is menni, hogy kisvonattal fel Alpnachstadból, egy másik eszközzel le (egy piros zárt valami, ami úgy közlekedik, mint egy sílift, Dragon Ride a neve) Luzernbe, majd hajóval vissza a kiindulási városkába. A kisvonattal felfelé az út 30 percig tartott, ami iszonyat meredek volt, időnként a meredek sziklafal mellett. Ha a látvány nem nyűgözött volna ennyire le, ha nem kötötte volna ennyire le ez a fantasztikusan csodálatos környezet a figyelmemet, akkor talán még féltem is volna, annyira magasra mentünk és annyira meredeken. De a látvány most is felülkerekedett a félelmen.

A kisvasút májustól novemberig üzemel. Fent a hegyen radar is üzemel, katonai és meteorológiai szerepet tölt be; ez a része természetesen zárva van a nyilvánosság felé.    

 Elindultunk...

 Félúton

 Felfelé menet (én gyakorlatilag rátapadtam az ablakra)

 ...már majdnem a csúcson... ;)

Fenn a csúcson csak ámultunk és bámultunk mindhárman, nagyon tetszett, ami láttunk, amit átéltünk. A fényképek egész jók lettek, de azt a fantasztikumot, amit ott fenn tapasztaltunk, azt az élményt, azt a friss levegőt, azt a más levegőt, azt az oxigénben sokkal dúsabb levegőt, azt nem hivatott átadni egyik fénykép sem. Most már, hogy ismerem a virtuális valóságot, talán az a hat kamerával elkészített felvétel, az talán látványban képes átadni annak a szépségnek egy részét (...szerintem nem az egészet...), de magát az élményt, az érzést, a hegyi levegő mélyre szippantását feltétlen meg kell tapasztalni személyesen... 

A Pilatus-hegy Zentralschweizban található, tökéletes rálátással Luzern városára valamint a környező, szebbnél szebb tavakra és hegyekre. Legmagasabb pontja a Pilatus-kilátó, mely 2132 méter magasan helyezkedik el. A csúcson egy szálloda várja vendégeit, a Hotel Pilatus-Kulm, aki romantikázni szeretne, mindenképpen ajánlunk neki itt egy éjszakát, csodálatos helyen, csodás környezetben, fantasztikusan friss és egészséges levegővel.    

Tibi azt olvasta a neten, kb 14-16 fok lesz fent, mi pedig még az autóban megjegyeztük, hogy nincs nálunk pulóver. Még szerencse, hogy nem fordultunk vissza pulcsiért, mert teljesen felesleges lett volna. A hőmérséklet valóban alacsonyabb volt, mint lent, de alig éreztük a különbséget, mert nagyon erős volt itt fent a napsugárzás. Egy valamit azonban megfogadtunk: ha legközelebb jövünk, nem papucsban, szandálban, hanem sportcipőben érkezünk.  

 Fenn a csúcson Edinámmal :)

 Mesebeli kilátás

 A madaram :)

 Olyan jó volt édes Edinámmal újra együtt :) :)

 A madaram :)

 Hotel Pilatus-Kulm

Ámultunk, bámultunk  fent, felmentünk egészen felülre. Mint írtam, sportcipőben kell mászni legközelebb, mert a lépcsők mellett bizony akadnak csúszós kövek, mely nem feltétlen a műanyag szandálra, papucsra lettek kitalálva. Természetesen Tibi ért fel elsőnek a csúcsra, meg is jegyeztük, látszik, ő a legfiatalabb kicsiny csapatunkban és persze okos volt, mert sportcipőt húzott, nem műanyag papucsot, mint mi, lányok. A hegytetőn ebédeltünk egy helyes kis étteremben, majd az utolsó kisvonattal mentünk le vissza, a való életbe, a nyári fülledt melegbe.

 A szombati csipet-csapat :)

 Lefelé teheneket is láttunk (éreztünk is hahaha), én szintén végig az ablakra tapadva... 

 Kifelé az alagútból, lefelé a hegyen

 Meseszép álomvilág :)

 Goodbye fotó :)

 Pilatus Bahn

Miután leértünk, ittunk egy kávét, ettünk egy fagyit. Annyira finom volt a mangó fagyi, hogy majdnem a dekorációt is sikerült megennem :) 

Birkózom a fagyival ;)

Kávé és fagyi után elindultunk Sempach Seeland  irányába. Úgy döntöttünk, ha már erre hozott bennünket a sors, meglátogatjuk Edina Anyukáját, aki itt dolgozik, illetve megnézzük Edina volt munkahelyét ebben a festői környezetben. Edina beletaposott a gázba, hogy a naplementét le ne késsük. Sikerült, pont odaértünk és eszméletlen gyönyörű fotókat sikerült készítenem. Csodálatos naplementét láttunk, én pedig, mint aki nem hall, nem lát, rohantam a tópartra fotókat készíteni fényképezővel, telefonnal, mindennel, ami épp a kezem ügyébe került és mindeközben csak ámultam és bámultam a gyönyörűséges látványon, majd lesétáltunk a bárba. Ezen a napon most mondtam másodszor a skacoknak, hogy nekem nagyon gyanús, hogy talán meghaltam és a mennyországban járok éppen...? :) 

 

Edina itt dolgozott régen, megismertük volt kollégáit, sőt, találkoztunk egy kollégájával és családjával Zürichből is. Milyen pici a világ, és az ország, épp ott kempingeztek a gyermekekkel. Közben jókat hülyültünk, beszélgettünk. Két éve gyakorlatilag semmi alkoholt nem iszom, de az idei nyaralásom alatt bepótoltam mindent, amit eddig kihagytam az életemből alkohol címszó alatt. Edina nem ihatott, csak kólát, mert ő vezetett, viszont Tibivel megittunk három longdrinket; ő három whisky-kólát, én pedig három campari juice-t (csütörtök este laza vörösbor, pénteken egy üveg Baileys, most pedig három erős longdrink... ...egyre ütősebb cuccok... ...még a végén elkanászodom hahaha...:)). Mivel Edina jól ismerte Ramonát, aki aznap a bárban teljesített szolgálatot, Ramona pedig nagyon jó fej nő, aki egyáltalán nem sajnálja a koktélból az alkoholt (legalábbis mi ezt tapasztaltuk), úgy teletette nekünk camparival, hogy három korty után már mosolyogtunk. Este tizenegy óra magasságában indultunk haza és Tibi annyira jófej volt, hogy éjfélkor még isteni pizzát sütött az éhes lányoknak... :) 

 Sempach Seeland, naplemente

 A három jómadár a bárban :D

2016. augusztus 28. vasárnap 

Vasárnap reggel nyolckor keltünk és ezen a napon Tibi szuper ötletéből gazdálkodtunk; átmentünk Franciaországba, elautókáztunk Colmarba, ami nem más, mint egy francia álomvároska a határ közelében, la petite Venise (little Venice), igazi meseország. Edina és Tibi figyelmeztettek, hogy csodát fogok látni, és valóban! Igazuk volt. Olyan érzés volt, mintha egy mesében sétálnánk éppen... A város főterén egy gyönyörű, hatalmas templom található.

Collégiale St-Martin

 Meseváros

 

Colmar a svájci határ közelében található városka, Strasbourgtól mindössze 64 km-re dél-keleti irányba, a Lach folyó mentén, melyet egy csatorna köt össze a Rajna folyóval. Történelmi kis település, egy meseváros, ahol bizony megállt az idő. Végigsétáltunk a belvárosi részen, és megértettük, tényleg 'kicsi Velence'. 

Ez a városka első látásra szerelem, egy icipici gond volt vele csupán: francia terület, francia emberek lakják, francia nyelvvel és francia árakkal. :) 

Ezen a csodaszép, verőfényes vasárnapon Colmarban ebédeltünk, egy hangulatos kis étteremben a város szívében, de mégis egy, a forgalomtól elzárt, nyugodt, csendes utcában, a csatorna mellett, ahol a személyzet németül is beszélt, sőt, a tulajdonos minden valószínűséggel egy német ember. 

 Colmar, la petite Venise

 Az angyalkás ház

 Fotók a mesevárosról

 Infó

 A szívecskés ház

Edinámmal a közös fotók itt sem maradhattak el, ebben a romantikus városkában :) 

...van/volt mit bepótolnunk :)

Ebéd után elindultunk a zürichi repülőtérre, sajnos vasárnapra volt egy érvényes repülőjegy foglalásom. Útközben megálltunk Baselben egy kávéra, egy utolsó (aznapi utolsó!) pillantásra a városra.

Megkerestem a self check-in-t a Zürich-Budapest Swiss járatra, ahol a 8F ülést kaptam, csodálkoztam is, hogy volt elől hely, ablak mellett... bár tiszta felhős volt az út hazafelé, nem olyan szép tiszta, mint kifelé, ennek ellenére természetesen úgy fényképeztem minden apró mozdulatot, mint aki most ül először repülőgépen. Mindig ez van, de nem tehetek róla, imádom. Rajongok a repülésért, a repcsikért, és a mai napig a világ csodájának tartom, hogy a Budapest-Zürich távolságot 1 óra 10 perc alatt teszem meg úgy, hogy fentről csodálom ezt a gyönyörű világot. No, de picit visszatérve a repülőtérre, mikor becsekkoltam, beálltam a sorba a poggyászfeladáshoz, nekem gyakorlatilag (ciki, nem ciki) akkor esett le, hogy a hazaúton business osztályon utazom. Nézem a beszállókártyámat, mondom, mit keres itt a beszállókártya felett a business felirat... ...és akkor, mint a filmekben, lepörgött előttem valami, hirtelen a semmiből bevillant nagyon sok filmkocka... ...az ugye adott, hogy nagyon sok légitársaság változtat a szabad feladott poggyászokon. Turistaosztályon létezik nulla csomagos és létezik 23 kilós szabad súlykeret, valamint létezik az úgynevezett piece concept - tehát nem súlyra, hanem darabszámra adja meg a légitársaság a poggyászkeretet - ez anno az amerikai légitársaságokra volt jellemző, de Európa is úgy-ahogy átvette ezt a lehetőséget is. ...és akkor leesett minden, hogy a reggeli hazaúttal olcsóbb lett volna a jegy, de akkor elveszítek egy napot, így valamivel (nem sokkal) volt drágább, odaúton nem adhattam fel poggyászt, az nem volt az árban, hazafelé viszont két szabad poggyászkeret tartozott a jegyemhez. Furának tartottam, de nem különösebben foglalkoztam vele, hisz jól jöhet, ha esetleg túlvásárlom magam... Gyorsan ránéztem a foglalásomra és akkor láttam, odafelé turista, hazafelé spec business (olcsó, akciós business díjtétel) a repjegyem. Ezen elgondolkodtam. Ez vagy azt jelenti, hogy öregszem, vagy azt, hogy fáradok, és a munkámat időnként már csukott szemmel, rutinból csinálom, ami ugye azt jelenti, időnként kezdek felületessé válni. Pedig aki ismer, aki dolgozik velem, tudja, mennyire precíz vagyok. Igen, precíz, ha munkáról van szó, ha az utasoknak, irodáknak foglalok (persze, ha elúszom a melóval hajlamos vagyok sajnos a gyorsaság miatt felületessé válni, amit nem szabad, mert egy tévedés több száz- vagy akár több ezer euróba is kerülhet...). ...hogy teljesen őszinte legyek, számomra ez az eset elég ijesztő volt. Többször pillantottam rá a jegyemre, én foglaltam, én nyomtattam, én csináltam mindent, és a hazaút előtt egy órával tudom meg, hogy business osztályon repülök haza... Erősen el kell gondolkodnom, lehet, eljött az idő a váltásra...  

... s mivel volt szabad súlykeretem, így vígan hoztam magammal haza azt az echte svájci sört, amit Tibitől kaptam, de a sok alkoholos este ellenére ezt nem sikerült meginni ott helyben. Ezúton is szeretném megköszönni Edinának és Tibinek ezt a fantasztikus nyaralást; egy feledhetetlen hosszúhétvégét produkáltak nekem. Hálám örök, remélem, tudom viszonozni hamarosan mindazt a szépet és jót, mindazt a szeretetet, amit a négy napban Tőlük kaptam. Köszönöm szépen! :)

Flughafen Zürich

 Már itthon, Akarattya fölött; Zsuzsiékhoz belestem ;)

 Naplemente, Swiss gép, Budapest :)

Este hét órakor landoltunk Budapesten, pontosan úgy, ahogy az a menetrendben meg volt írva. Egy dolgot nem értek, minek jöttem haza.... :)